Pincészet: Chateau Haut Brion

A Château Haut-Brion egy Premier Cru Classé (First Growth)-ként osztályzott, Pessac-ban, Bordeaux városa mellett előállított francia bor. A többi listán szereplő bortól földrajzi elhelyezkedésében különbözik; mivel Graves bortermelő vidékétől északra termesztik. Az öt first growth (első termesztésű) közül az egyetlen, mely Pessac-Léognan megjelöléssel bír, és bizonyos értelemben a még ma is mércének számító osztályozás előhírnöke. A grand vin mellett az Haut-Brion egy második bort is gyárt. A valaha Château Bahans Haut-Brion nevezetű italt a 2007-es évjárattól kezdődően Le Clarence de Haut Brion-ra keresztelték át. A birtok egyben a Château Haut-Brion Blanc száraz fehérbort is jegyzi, egy második száraz fehérbor, a Les Plantiers du Haut-Brion limitált kiadásával együtt; ez utóbbi a 2008-as évjárattal a La Clarté de Haut-Brion nevet viseli. 2003 óta a Domaine Clarence Dillon leányvállallata, a Clarence Dillon Wines kiadta saját, Clarendelle nevű Bordeaux márkájú borát. Története: Habár úgy tartják, hogy már a római időktől kezdve termesztenek szőlőt a birtokon, a legkorábbi dokumentum, mely bizonyságot ad egy telekrész műveléséről, 1423-ból származik. Jean de Ségur vásárolta meg az telket 1509-ben, 1525-től pedig Philippe de Chabot tábornok tulajdonába került. A Château Haut-Brion birtok kezdetei 1525. áprilisáig nyúlnak vissza, mikor Jean de Pontac feleségül vette Jeanne de Bellon-t, Libourne polgármesterének és Hault-Brion urának leányát, aki hozományként hozta a földet a házasságba. Chabot megvette az Haut-Brion kúriát 1533-ban, míg a kastély építése 1549-ben indult meg. 1649-ben III. Lord Arnaud de Pontac-é lett Haut-Brion tulajdonjoga; a bor népszerűsége most kezdődött csak igazán. Az Haut-Brion-i bor első dokumentálása az angol II.Károly király pincekészletének 1660-as nyilvántartásában lelhető fel. Az 1660- és ’61-es évek folyamán , 169 palacknyi “Hobriono-i bort” szolgáltak fel a királyi udvarban. Csakugyan, ahogy azt Prof. Charles Ludington állítja cikkében, “egy királyi udvar és udvari kultúra újjáépítése általában véve megkívánta a luxuscikkek számának növekedését. Ez az igény inspirálta Pontac-ot, hogy a top-growth claret gyártásába belefogjon. A bort Haut-Brion-nak nevezték el, a birtok után, melyről származott. Samuel Pepys így mesélt a Diarist-ben a bor Royal Oak Tavernában, 1663. április 10-én való megkóstolása után: “valamiféle francia, Ho Bryen-nek nevezett bort ittam, aminek olyan jó és rendkívül különleges íze van, amilyennel eleddig még nem találkoztam”. Pepys visszaemlékezése nyújtotta azt, amit Prof. Ludington az “Haut-Brion első ízjegyének” hívott. Ily módon mind II.Károly pincekönyve, mind Pepys elbeszélése az első említése a birtokról elnevezett claret-nek, mely bármely nyelven fellelhető és e kettő a számos bizonyíték közt szerepel, mely szerint az Haut-Briont külön az angol piacra szánták. Pontac még ennél is tovább ment, hogy borának népszerűségét növelje: “Azáltal, hogy feljavított és márkanévvel látott el egy terméket, [...] megalkotott és elnevezett egy olyan bort, ami egy kicsi, körülhatárolt földdarabról származott, abból a célból, hogy az értékét növelje a kifinomult szájpadlású angol vásárlók fejében.” Pepys eredeti naplóját a Pepys Könyvtár-ban tárolják a cambridge-i Magdalene College-ban, míg az 1660-as keltezésű II.Károly-féle Pince Könyvet a Brit Nemzeti Archívum tartja birtokában. 2013. áprilisában a cambridge-i Magdalene College közszemlére tette a Pepys Naplót, az Haut-Brion megemlítésénél kinyitva, ennek a történelmi jelentőségű mozzanatnak a 350.éves évfordulóján. Dr. Jane Hughes mondott beszédet Pepysről és boráról a Cambridge-i Egyetem Bortársasága által megtartott gálavacsorát megelőzően, melyet Pepyshez intézett tiszteletadás és megemlékezések tarkítottak. Luxembourg Róbert Hercege felhívást intézett a borászati történészekhez és laikusokhoz , hogy kutassanak fel az 1660-as éveket megelőző új utalást az Haut-Brionra. 1666-ban, “a Nagy Tűzvészt” követően a fiú, François-Auguste egy "L'Enseigne de Pontac"-nak, vagyis “Pontac Pajzsá”-nak nevezett fogadót nyitott Londonban, mely André Simon szerint London első divatos étterme volt. Jonathan Swift drágának találta a bort üvegenként 7 schillingért. A 17. század végére a birtok 264 hektárt tett ki (650 angol hold), mely területből 38 hektár állt szőlőművelés alatt (mintegy 94 angol hold). A bort gyakorta a Pontac név alatt értékesítették, de mivel a Pontac család tulajdonában számos szőlőbirtok állt, gyakran lehetetlen volt megmonmdani, melyik bor származott Haut-Brionból. Egy másik, Blanquefort-ban található Pontac ültetvény is készített fehér bort, mely szintén ez alatt a név alatt futott (bár néha Pontack-ként betűzték). John Locke angol filozófus így beszélt az Haut-Brionról 1677-es bordeaux-i látogatása alkalmával: “…a Pontac bort, melyért annyian rajonganak Angliában, egy kis domboldalban készítik, mely főként nyugatra néz. Ez a hely nem más, mint kevéske kaviccsal kevert színtiszta fehér homok, amiről bárki azt gondolhatná, hogy nem alkalmas semminemű termesztésre.”A bor folyamatos drágulását így kommentálta: “a gazdag angoloknak köszönhető, akik olyan utasítokat adtak szolgálóiknak, hogy azt bármilyen áron meg kell szerezni”. A német filozófus Hegel, szintén el volt ragadtatva a Pontac bortól, bár az nem ismert, hogy megrendelései vajon nem egy másik Saint-Estèphe-i Pontac-ra vonatkoztak-e. François-Auguste de Pontac halálával, egy a családba házasság útján került unokaöcs, François-Joseph de Fumel örökölte meg a birtok kétharmadát, míg egyharmada Gróf Louis-Arnaud-hoz, Captal of Latresne Lordjához került. A történelem egy pontján a de Fumel család birtokában volt a Margaux Kastély is. 1787-ben az akkori amerikai miniszter, Thomas Jefferson Franciaországba jött és ellátogatott Bordeaux-ba. Május 25-én Haut-Brionba érkezett, és így írta le a terroirt: “Haut-Brion földje, melyet tüzetesen megvizsgáltam, homokból áll, melyben legalább annyi apró kerek kavics, kő és nagyon kevés agyag van, mint a médoc-i talajokban. Jegyzeteiben Haut-Briont a négy elsőosztályú birtok közé sorolta, a következő bejegyzéssel: “3. Haut-Brion, melynek kétharmadát de Fumel Gróf birtokolja, aki egy Barton nevű kereskedőnek adta el a leszüretelt szőlőjét. A másik harmad Toulouse grófjának tulajdona; mindent egybevetve a château 75 hordót állít elő.” Az Haut-Brion lett az első feljegyzett , first growth bor, melyet az Egyesült Államokba importáltak, mikor Jefferson hat ládányit vásárolt utazása során és hazaküldette Viriginia államban lévő birtokára. Erről sógorának, Francis Eppes-nek írott, 1787. május 26-ai keltezésű levelében így emlékezik meg: “(…) Nem foszthatom meg magam attól az örömtől, hogy megkérjelek, fogyassz el velem egy magamnak választott bort. Annál is inkább így teszek, mert az megismerteti veled a legjobb bordeaux-it. Obrion szőlőültetvényéről származik, mely egyike a négy legnagyszerűbbként elkönyveltnek, és 1784-es évjáratú (…).” A francia forradalom következményeként 1794.júliusában Joseph de Fumel-t lefejezték és földbirtokait szétosztották. Bár haláli utáni kegyelmet járt ki neki unokaöccse, valamint tulajdonában lévő korábbi birtokait visszaállították, családja elhagyta Franciaországot. 1801-ben Talleyrand-nak, Benevento Hercegének adták el Haut-Briont, aki már három éve annak tulaja volt. Egy kevésbé virágzó periódus következett 1804 és 1836 között, különböző üzletemberek egymást követő tulajdonlása mellett, amíg Joseph-Eugène Larrieu meg nem vásárolta Haut-Briont egy árverezés alkalmával. 1841-ben a Catellan Márkitól történő Chai Neuf épület megszerzésével visszaállította a birtokot eredeti, François-Auguste de Pontac 1964-ben bekövetkezett halála idején meglévő nagyságára. Larrieu családja 1923-ig birtokolta Haut-Briont. Az 1855-ös a párizsi Világkiállítást megelőző besorolás értelmében a Château Haut-Brion-t Premier Grand Cru-ként osztályozták, egyetlen graves-i ként a három meglévő Médoc régióbeli Első szüretelésű (First Growths) között. Ennek megfelelően az Haut-Brion ára a 19.században mindig jóval magasabb volt, mint más bordeaux-i boroké. Modern történelem: Sikertelen tulajdonosváltások sora után, az amerikai bankár, Clarence Dillon vette meg a Château Haut-Brion-t 1935.május 13-án 2.300.000 frank ellenében. Több meg nem erősített anekdóta kering a vásárlás körülményeiről, mivel úgy gondolták, hogy Dillon fontolgatta a Cheval Blanc, és Ausone châteaux-k vagy egy többségi tulajdon megvételét a Margaux-ban, de végül nem volt kedve az utazáshoz egy hűvös, esős napon és inkább az Haut-Briont választotta Bordeaux-hoz való közelsége és az általa kínált lovaglási lehetőségek miatt. Egy másik elbeszélés szerint Dillon még csak az autóból sem kelt ki. Dillon unokaöccsét, Seymour Weller-t tette meg az új cég, a "Société Vinicole de la Gironde" (a későbbiekben Domaine Clarence Dillon S.A.S.) elnökévé, aki öt évtizeden keresztül tartotta ezt a pozíciót. Weller helyreállította a parkot, és bevezettette a villanyt új borászati gépek felállításával egyetemben. Megtartotta Georges Delmas-t, aki 1921-től Haut-Brion régisseur és igazgatója volt, és Cos d'Estournel korábbi feje. Az Haut-Brion az 1958-as, 1960-ban kibocsátott évjáratától kezdte meg megkülönböztető palackját használni, mely régi borosüvegek dizájnját utánozza. Georges Delmas 1961-ben vonult nyugdíjba, őt fia, a birtokon napvilágot látott Jean-Bernard Delmas követte, aki több korszerűsítést eszközölt. Az 1960-as években, az Haut-Brion volt a great growths (premier crus) között, aki új, rozsdamentes acél erjesztő tartályok használatával újított. A klónszelekciós kutatásaik 1972-ben kezdődtek, az INRA-val és a Mezőgazdasági Tárcával együttműködésben. Jean-Bernard Delmas ragaszkodott hozzá, hogy csupán egyetlen egy klón felhasználásával nem lehet nagyszerű borokat előállítani, és azt nyilatkozta, hogy “Kitűnő klónok egyvelegére van szükség”, hozzátéve, hogy “tudjuk, hol található minden egyes növény” Haut-brionban minden hektárra 10-15 különböző klónszelekció jut. 1975-ben, 83 éves korában vonult vissza Seymour Weller a cég elnöki posztjáról. Unokaöcse lánya, és Clarence Dillon unokája, Joan Dillon lett az utódja, az akkori Luxembourgi Károly Hercegné, később Mouchy Hercegné . Az 1976-os történelmi jelentőségű “Párizsi Ítélet” (“Judgment of Paris") borversenyen az 1970-es évjáratú Haut-Brion negyedik lett a tíz francia és kaliforniai bor közül. Az ádáz versengés, ami az Haut-Brion and Château La Mission Haut-Brion között folyt több éven keresztül, és csúcspontját az 1970-es és kora ’80-as években érte el, akkor ért véget, mikor a Domaine Clarence Dillon 1983-ban felvásárolta a La Mission-t. A 2007-es évjárattól kezdve kiadták a második Château Bahans Haut-Brion vörösbort a Le Clarence de Haut-Brion név alatt; a Dillon család tulajdonlásának 75-ik évfordulójának tiszteletére. Ekkor már legalább száz éve a Château Bahans Haut-Brion név volt használatban és egy időszakon keresztül meghatározott évjárat nélkül árusították. A 2009-es évjárattól kezdve, a másodlagos fehérborukat is átnevezték; Les Plantiers du Haut-Brion-ról La Clarté de Haut-Brion-ra. Jean-Bernard Delmas igazgató 2003-ban ment nyugdíjba, és fia, Jean-Philippe Delmas vette át helyét. Luxembourg-i Róbert Herceg (Luxembourgi Károly herceg fia), aki ügyintézőként dolgozott Haut-Brionban 18 éves korától fogva, a Domaine Clarence Dillon ügyvezető igazgatójává lépett elő 2008-ban. Termelés: a Château Haut-Brion 48,35 hektárt (119,5 angol holdat) szentel vörös szőlőfajtáknak; 45,4%-os Merlot, 43,9%-os Cabernet Sauvignon, 9,7% -os Cabernet Franc és 1%-os Petit Verdot megoszlás mellett; míg 2,87 hektáron fehér szőlőfajtákat telepítettek; 52,6%-ban Sémillon –t és 47,4% -ban Sauvignon blanc-t. A szőlőskertek magasan találhatóak, akár 27 méteren, ez kicsivel a Bordeaux-ban megszokott felett van. A talajt Günzian kavics alkotja, míg néhány parcella magas agyagtartalommal bír. Az összes szőlőültetvény egy csoportban helyezkedik el a château közelében és a főút másik oldalán. A Jean-Bernard Delmas által bevezettett optimális szőlőalanyok és klónok kiválogatása hatalmas munkának bizonyult a Château Haut-Brion-ban, mely viszont óriási mértékben hozzájárult a kertben található növényállomány minőségéhez. A hosszútávú cél a termáshozam nagyságának csökkentése volt, de nem zöldszüreteléssel, hanem egészséges és kiegyensúlyozott szőlőtőkék biztosításával. A tőkék átlagéletkora hozzávetőleg 35 év, míg a legöregebb, átlagban 8000 tőke/ha ültetési sűrűségű parcellák az 1930-as évekre tehetőek. A szüretelést kézzel végzik, és mindegyik parcellát ugyanaz a munkáscsapat szüreteli évről-évre, hogy a csapattagok minél jobban ismerjék az egyes tőkéket. A fehér szőlők szüretelése nagyon korán történik köszönhetően Bordeaux város közeli elhelyezkedésének, ami melegebb mikroklímát eredményez és ezáltal korai érést. A lehető legkésőbb szedik le és válogatják szét őket, majd az egész fürtöket pneumatikusan préselik. Nincs bőrrel való érintkezés, az erjesztés pedig tölgyfa hordókban történik velejáró (endemikus) élesztő felhasználásával. Miután még a mezőn szétválogatják a vörös szőlőket, leszedik a szárukat, kipréselik és speciális dupla-falú tartályokba helyezik őket; míg az erjedés felül történik, a malolaktikus erjesztés pedig alul, a gravitációt kihasználva a bor mozgatásához. Korábban az érlelés 100%-ban új tölgyfahordókban történt és 18 hónapba telt. Ezt mára 35%-ban új hordókra,míg a másodlagos borra, a Le Clarence-re szánt szőlőket 25%-ban új tölgyre korlátozták. A fehér bort 40-45%-ban új tölgyhordóban erjesztik 10-12 hónap alatt. A Château Haut-Brion-nak saját kádárműhelye van. A Château Haut-Brion elsődleges vörösborának évi termelése 10000-től 12000 ládáig (900-1080 hL) terjed, valamint 650-850 láda (59-76 hL) közt van a Château Haut-Brion Blanc-é. A másodlagos borok esetében a vörös Le Clarence de Haut-Brion-ból (melyet korábban Château Bahans Haut-Brion-ként ismertünk) évi 5-7000 ládányit ( 450-630 hL) gyártanak, míg a fehér La Clarté de Haut-Brion-ból (korábban Les Plantiers du Haut-Brion) 1-1200 ládát (90-108 hL).