Nicolas Joly a Columbia Egyetemen tanult, majd New Yorkban kezdett el dolgozni a J.P. Morgan-nél, mint befektetési bankár. Később Londonba helyezték át, de 1977-ben felhagyott a bankárkodással, hogy átvehesse a családi szőlőbirtokot, a Savennières-beli Château de la Roche aux Moines-t. Mikor átvette a birtok irányítását, Joly szkeptikusan tekintett a modern mezőgazdaságra, és annak természetre gyakorolt hatására. A keze ügyébe került egy könyv a biodinamikus gazdálkodásról és azonnal elkezdett érdeklődni az ott olvasott ötletek iránt, így 1980-tól kezdve nekilátott, hogy kísérletezzen velük szőlőbirtokán. 1981-től a birtok legjobb borát, a Clos de la Coulée de Serrant-t biodinamikusan készítik, és 1984 óta a birtok teljes termékskáláját így állítják elő. Joly később rengeteget írt a biodinamikus borgazdálkodásról és sok más, biodinamizmusra áttért bortermelőnek vált inspirálójává. Biodinamikus meggyőződése azt is magában foglalja, hogy Joly olyan mértékben helyteleníti a “borkészítő” megjelölést , hogy névjegykártyáján állítólag a "Nicolas Joly, Cégvezető, a Természet Segédje, és nem borkészítő” szerepel. Nicolas Joly és Château de la Roche aux Moines-ja birtokolja Savennières legnevesebb beékelt területének mind a 7 hektárját (17 angol hold), a Coulée de Serrant-t, melynek saját védett eredetmegjelölése van: a Savennières-Coulée-de-Serrant. Joly ezen elnevezés alatt márkázott borát, a Clos de la Coulée de Serrant-t gyakran említik a világ legjobb száraz fehér borai közt. A borskála többek közt magában foglalja: a Clos de la Coulée de Serrant-t a Savennières-Coulée-de-Serrant megnevezés alatt. Néhány évjáratban ennek egy lágyabb verzióját is elkészítik. További boruk a Clos de la Bergerie, a Savennières-Roche-aux-Moines Les Vieux Clos megjelölés alatt. Ez a bor a Les Clos Sacrés névvel kerül exportálásra az USA-ba. Az utóbbi években Nicolas Joly lánya, Virginie Joly vette át a birtok irányítási feladatainank nagy részét.