A Marchesi Antinori egy olasz borászati cég, mely 1385-ig tudja visszavezetni történetét. Egyike Olaszország legnagyobb borászati vállalatainak, és újításaik jelentős szerepet játszottak az 1970-es években végbement “Szuper-Toszkán” forradalomban. Az Antinori tagja a Primum Familiae Vini-nek (Első Borcsaládok). Története: Rinuccio di Antinoro-ról írásos emlékek bizonyítják, hogy bort készített a Castello di Combiate-ban (Combiate-i Kastély) a toszkán városka, Calenzano közelében 1180-ban. A kastélyt 1202-ben lerombolták, és a család Firenzébe költözött, ahol selyemszövéssel és bankárkodással kezdtek el foglalkozni. 1385-ben Giovanni di Piero Antinori belépett a Borászati Egyesületbe, és általában ezt a dátumot számítják a borászati vállalkozás kezdetének, habár csupán 1898-ban vették fel a cégjegyzékbe, mint "Fattoria dei Marchesi Lodovico e Piero Antinori". Boruk hírneve egyre nőtt az évek múlásával, olyan mértékben, hogy 1506-ban megengedhették maguknak, hogy 4.000 florint fizessenek az Antinori Palotáért, melyet 1460-ban a a Boni családnak építtettek. Ezidőtájt Alessandro Antinori egyike volt Firenze leggazdagabb embereinek, de csakúgy, mint jó pár más firenzei, ő is csődbe ment a spanyol V. Károly pusztításai és az Új Világ aranyának gazdasági következményei nyomán. Mindazonáltal a család tovább prosperált a békeidőszak beköszönte után és Niccolò Antinori 1861-ben megszerezte a Márki címet Olaszország egyesítése feletti erőfeszítései okán. 1900-ban Piero Antinori több szőlőskertet vásárolt a Chianti Classico térségben, beleértve 47 hektárt Tignanello-ban. Fia, Niccolò óriási felháborodást váltott ki Toszkánában, mikor 1924-ben olyan Chiantit készített, mely bordeaux-i szőlőfajtákat tartalmazott. Új keverékekkel, hordófajtákkal, hőmérséklet-szabályozással és palackos érleléssel folytatta kísérletezését az elkövetkező években. Niccolò 1966-ban vonult vissza és helyét fia, Piero vette át, aki még inkább újító szelleműnek mutatkozott. Vizsgálta a fehér szőlők korai szüretelését, a barrique-ok különböző fajtáit, a rozsdamentes acélkádakat és a vörösborok almasavas erjesztését. Az igazi forradalom 1971-ben érkezett el a Tignanello piacra dobásával, ami egy barrique-ban érlelt bor a névadó szőlőskertből; Cabernet Sauvignon and Cabernet Franc tartalommal, ami egyben azzal járt, hogy alkalmatlan a Chianti Classico megnevezésre. Ami még rosszabb, az az, hogy 1975-től a keverék nem tartalmazott fehér szőlőt. Technikai értelemben a Tignanello nem az első “Szuper Toszkán” – ez a dicsőség a Sassicaia-nak jár, amit Antinoriék egy rokona, Mario Incisa della Rocchetta Márki kreált – és természetesen Antinoriék már a ’20-as évek óta kísérleteztek a Cabernet keverékekkel. Viszont Tignanello volt az a személy, aki igazából felrázta az olasz borászati ipart, messzemenő változásokat okozva a szabályokban és a hozzáállásban. Ellenben, még akkor is, ha a Chianti Classico eredetmegjelölési szabályokat ekkorra megváltoztatták, és azok engedték a Tignanello-féle borokat; Antinori-ék továbbra is Toscana IGT borként árulták azt. A 20%-ban Bordeaux keverék Tignanello sikerén felbuzdulva, Antorini kihozta a 80%-os Cabernet Solaia-t a szomszédos pincészetben 1978-ban. Az 1980-as és ’90-es évek inflációjára Antorini frenetikus, borászatokba és szőlőskertekbe való befektetési programmal válaszolt; ezek közül kiemelkedik a Kaliforniában lévő Atlas Peak borászat 1985-ben és 325 hektárnyi terület a Badia-környéki Passignanoban 1987-ben. Kiterjeszkedtek Piedmont-ba is, és közös vállalkozást hoztak létre Magyarországon, Bátaapátiban. Az Antorini név a 11.századig, Trójáig vezethető vissza, Homérosz Iliászáig, ahol Antenor Herceg életét megkímélték, cserében azért, hogy beengedte Trója kapuin az “ajándékokkal rakott” falovat. Később aztán elmenekült Trójából (jobban mondva, ami abból megmaradt), és felutazott az Adriai-tenger partvidékén, hogy ő legyen majd Velence megalapítója. Olasz történeti források azt állítják, hogy a toszkán Antorini család később az ő leszármazottaitól eredeztette nevét. Szőlőskertek és borok: a Tignanello – melyet az 1970-és évek közepétől IGT Toscana borként határoznak meg - egy 47 hektáros, 1900-ban vásárolt szőlőültetvény, és nevét kölcsönzi Antorini leghíresebb borának. 1982 óta a Tignanellot 85%-ban Sangiovese, 10%-ban Cabernet Sauvignon és 5% Cabernet Franc-ból állítják elő. A szőlészet 1150-1312 láb tengerszint feletti magasságban fekszik, a Santa Cristina birtokon (amit Tenuta Tignanello-ként is ismernek). Solaia – a “Napos”, egy, a Tignanelloval szomszédos 10 hektáros szőlőskert a Chianti Classico Mercatale Val di Pesa régiójában. A névadó bort 1978-ban dobták piacra; 80% Cabernet Sauvignon, 20% Cabernet Franc keverékeként, habár ez mára 75% Cabernet Sauvignon, 5% Cabernet Franc, 20% Sangiovese arányú keverékre változott. A Tignanello-hoz hasonlóan, a fő borukhoz fel nem használt gyümölcs Antinoriék Chianti Classico Riserva, Tenute del Marchese és az IGT Villa Antinori (60% Sangiovese, 20% Cabernet Sauvignon, 15% Merlot és 5% Syrah) boraiba kerül. A Peppoli Birtok – Tignanellohoz közel, a 100 hektáros Pèppoli Birtok 55 hektárja szőlőtőkékkel beültetett. A lejtők északeleti fekvésűek, de a völgy egyedülálló mikroklímája a gyümölcsös Pèppoli Chianti Classico, és a Marchese Antinori termesztéséhez is hozzájárul. Badia a Passignano – az Antorini család 1987-ben vásárolta meg a 325 hektáros birtokot a történelmi jelentőségű Vallombrosia-i Apátság körül, beleértve az apátság pincéinek használati jogát is. 50 hektárt telepítettek Tignanello-ból származó Sangiovese-vel, mely szőlő egy másik Chianti Classico DOCG Riserva, a Badia a Passignano alapját is képezi. Piero Antinori úgy tekint e borra, mint kísérletei melegágyára a tökéletes toszkán Sangiovese kifejezésére. Bizonyos mennyiségű szőlő a Marchese Antinori-ba kerül. A Guado al Tasso – a Bolgheri medencében található hatalmas, csupán 150-200 lábnyi tengerszint feletti magasságban, 900 hektáron fekvő birtoka, 60 mérföldre Firenzétől. Egyharmada telepített szőlőtőkékkel, jobbára Sangiovese, Cabernet, Merlot és Syrah fajtákkal. Itt a szőlők 2 héttel korábban érnek, mint a többi Chianti tulajdonban lévő szőlősben. A legismertebb borok a Guado al Tasso, a Scalabrosa rozé, az Il Bruciato és a Vermentino. Brunello di Montalcino Antinoriból. A Braccesca birtok – borai a Vino Nobile di Montepulciano La Braccesca, a Vigneto Santa Pia, a Sabazio, valamint a Bramasole és Achelo Syrah. Pian delle Vigne Birtok – az 1995-ben vásárolt 186 hektáros szőlőültetvény 60 hektárnyi szőlőskerttel adja a Brunello di Montalcino nevezetű borukat. Fattoria Aldobrandesca – ebből a dél-toszkán, Sovana-hoz közeli etruszk szőlészetből származik az Aleatico. Monteloro Birtok – Firenzétől északra fekszik, és a Villa Antinori Bianco és Capsula Viola fehérborokhoz felhasznált szőlőt adja. Castello della Sala – egy 500 hektáros birtok 160 hektáron elterülő szőlőskerttel, mely az Orvieto Classico, a Campogrande és a Casasole előállítója, valamint a Pinot Nero-é, a Chardonnay-alapú Cervaro della Sala-é és a Sauvignon Blanc-alapú édes Muffato della Sala-é is.
