A Château Margaux, régi nevén La Mothe de Margaux egy Bordeaux-it termelő szőlőbirtok és a négy bor egyike, amelyik az 1855-ös bordeaux-i besoroláson Premier cru (first growth) osztályozást szerzett. A pincészet legjobb borai igen drágák. A birtok Margaux községben található, a médoc-i régió Garonne tölcsértorkolatának bal partján, Gironde megyében, és a bort a margaux-i AOC határolja. A birtok egy második bort is készít, a Pavillon Rouge du Château Margaux-t, egy száraz fehér, a Pavillon Blanc du Château Margaux mellett, mely nem felel meg a Margaux-i megnevezési irányelveknek. Története: legalább a 12.századtól kezdve lakott a birtok, rajta egy várkastéllyal, melyet Lamothe vagy La Mothe-ként ismernek (a motte szóból, ami kis dombnak felel meg), míg a "Margou", "Margous” név alatt futó boraikról a 15.század óta tudunk. A Lestonnac család érkezésé után kap kiemelt fontosságot a bortermelés a 16. század folyamán; az 1570-es években Pierre de Lestonnac megnöveli a területet és több gabonaföldet megtisztíttat a szőlőtőkék számára. A tulajdonlási ág viszonylag egyenesen Lestonnac-kéktól ered, viszont a női oldalon, olyan tulajnevekkel mint d'Aulède, Fumel, d'Hargicour, beleértve egy házassági kapcsolatot a Château Haut-Brion-t birtokló Pontac családdal 1654-ben, mely lényeges szerepet játszott a Château Margaux első négy first growths közé való kerülésében. A 18.század elejére a birtok 265 hektár (650 angol hold) területtel rendelkezett, melynek egyharmadát fordították szőlőművelésre; ez jobbára a mai állapotoknak is megfelel. Mint a többi Médoc-beli château esetében is, a korai 18.században fejlődött ki a bor a halovány, akár pár év alatt is megfakuló vizes italból, a sötét, összetett folyadékká, melyet azóta is pincékben tárolnak. Eme átalakulás javarészt egy Berlon nevezetű birtokigazgatónak köszönhető, aki forradalmasította a borkészítési technikákat, olyan újító ötletek bevezetésével, mint a korai reggeli szüret betiltása, hogy elkerülje a harmattal bevont szőlőket és következésképpen a hígulást, továbbá elismerte a birtokon található különböző terroir földek talajminőségének fontosságát. 1771-ben a pincészetből származó bor lett az első claret, melyet a Christie’s-nél eladtak és 1787-es bordeaux-i látogatása során Thomas Jefferson a négy elsőosztályú szőlőültetvény közt említi a Château Margaux-t. A Francia Forradalmat követően a tulajdonos Elie du Barry-t guillotine-on kivégezték, a birtokot pedig elkobozták, hogy az végül a városlakó Miqueau birtokába kerüljön, aki elhanyagolta gondozását és karbantartását. Rövid időre Laure de Fumel mentette meg a birtokot, de hamarosan el kellett adnia és 1802-ben Bertrand Douat, Colonilla Márkija vásárolta meg 654.000 frankért. A birtok öreg kastélyát lebontották és teljesen újjáépítették, mikor Douat Európa egyik legkiválóbb építészét, Louis Combes-ot kérte fel, hogy az épületeket First Empire stílusban megkreálja, köztük a Márki urasági kastélyát, amibe 1812-ben költözött be. A birtok részvényeinek nagy hányadát a bordeaux-i borkereskedő, Fernand Ginestet vette meg (a szomszédos Château Lascombes akkori tulajdonosa) 1925-ben, aki családi tulajdonhányadát fokozatosan növelte, mígnem fia, Pierre Ginestet lett a teljesjogú birtokos 1949-ben. 1965-ben Pierre Ginestet nyilvánosságra hozta új, vitatott birtokpolitikáját, melynek értelmében az évjárat csupán a nagyon jó évjáratokhoz lesz mellékelve, míg a gyengébb termésű években készült bort évjárat feltüntetése nélküliként árusítják majd, mint ahogy az Champagne-ban bevett szokás. Modern története: az 1973-as bordeaux-i gazdasági válságot követően a Ginestet családnak meg kellett válnia Château Margaux-tól. A National Distillers & Chemical Corporation vásárlási kísérletét megvétózta a francia kormány, aki nemzeti kincsnek kiáltotta ki Château Margaux-t. (Azóta ezt a Coca Cola törekvéseként könyvelték el, amit a francia elnök, Valéry Giscard d'Estaing akadályozott meg.) Sikeres tulajdonosváltás történt 1976-ban; a görög André Mentzelopoulos vezette francia élelmiszeráru- és pénzügyi csoport Félix Potin vette meg a pincészetet közel 72 millió franknyi (vagyis 16 millió dollárnyi) összegért. Mentzelopoulos átalakította a szőlőbirtokot azzal, hogy az elhanyagolt szőlőskertet, borházat és a kastélyt helyreállította, valamint Émile Peynaud borászt tanácsadói minőségben alkalmazta. Mentzelopoulos 1980-ban bekövetkezett halálának idejére a Château Margaux visszaszerezte korábbi hírnevét, és az 1978-as és ’79-es évjáratokat kivételesnek minősítették. Az 1990-es évek elején az Agnelli családdal való részvénycsere történt, de a vezetés Mentzelopoulos lányának, Corinne Mentzelopoulosnak kezében maradt. 2003-ban Corinne visszavásárolta a többségi részesedést és a Château Margaux egyedüli részvényese lett. Egy üveg Château Margaux 1787 tartja a világ valaha eltört legdrágább borának rekordját, melyet 225.000 dollárra biztosítottak. Margaux Hemingway erről a borról kapta saját nevét. Termelés: Château Margaux domain-je 262 hektáron (650 angol holdon) fekszik, melyből 87 hektárt (210 angol hold) szentelnek a Margaux AOC megjelölésűnek. 80 hektár (200 angol hold) 75%-ban Cabernet Sauvignon-nal, 20%-ban Merlot-val telepített, míg 2% a Cabernet Franc és Petit verdot megoszlása. 12 hektáron (30 hold) művelnek Sauvignon blanc-t, amiből a száraz fehér Pavillon Blanc készül. A főbor Château Margaux-nak évi 150.000 üveg az átlagtermelése, míg a második borból, a Pavillon Rouge du Château Margaux-ból átlagban 200.000 üveget állítanak elő. A száraz fehérbort, a Pavillon Blanc du Château Margaux-t hozzávetőleg 35.000 palackkal gyártják évente, és azt az általános Bordeaux AOC megjelölés alatt kell árusítani, mivel a Sauvignon blanc termesztése nem esik a Margaux AOC direktívája alá. A termelésből visszamaradt gyümölcsöt, melyet “rosszabb minőségű” szőlőként határoznak meg, ömlesztve adják el.
