A Château Palmer Franciaország Bordeaux régiójának ellenőrzött származású Margaux megnevezésében lévő borászat. Az itt gyártott bort a tizennégy Troisièmes Crus (Third Growths) egyikeként rangsorolták a történelmi jelentőségű 1855-ös Hivatalos Bordeaux-i Borbesoroláson. A birtok Margaux and Cantenac községekben fekszik és borát a két legnépszerűbb Third Growths egyikének tartják. 1998 óta a Château egy második címkét és nem második bort is gyárt, az Alter Ego de Palmer-t, amihez a szőlőt ugyanolyan minőségű terroir-okról válogatják, eltérő borkészítési módszereket és különböző szőlőarányokat alkalmazva, hogy egy korábban iható bort állítsanak elő. Nagyjából a birtok termelésének 40%-át Alter Ego de Palmer-ként adják el. Ez a Château Palmer-ként eladott bor mennyiségének jelentős csökkenését eredményezte (az Alter Ego de Palmer bevezetése előtti közel 20.000 ládáról 11-12.000 ezerre csökkent mostanra). Az ezt megelőző második bor, a La Réserve de Général nem az Alter Ego de Palmer összetevője, hanem manapság nagy tételben adják el. Története: valaha az ősi birtok, a Château d'Issan része volt, amit a Foix-Candale család örökösei felosztottak 1748-ban; a Gascq család 50 hektárnyi szőlőültetvényhez jutott ezzel. Habár egyetlen nemesi château-val sem állnak kapcsolatban, az előállított bor Château de Gascq-néven vált ismertté, valamint gyorsan elterjedt a piacon és a versailles-i udvarban szolgálták fel XV. Lajos király alatt. 1814-re az utolsó Gascq örökös özvegye, Madame Marie Bumet de Ferrière 100.000 frankért eladta a birtokot az angol Charles Palmer Tábornoknak. A katonai szolgálattól való visszavonulása után Palmer az elkövetkező években a birtokba fektette energiáját, további földeket és létesítményeket hozzáadván. 1831-re a domain elérte a 163 hektárt, ebből 82 hektárnyi szőlőültetvénnyel; és Issanban, Cantenac-ban, Margaux-ban lévő épületekkel, a hírneve pedig a Château Margaux és a Château Beychevelle-ével vetekedett. A kora 1840-es években Palmernak anyagi nehézségei támadtak, melyek később befolyásolták a birtok pozícióját az 1855-ös besoroláson és kénytelen volt jelentős veszteséggel megválnia az ingatlantól Madame Françoise-Marie Berg javára 1843-ban, pusztán 410.000 frankért. 1844-től kezdve a Château Palmer-t egy mezőgazdasági jelzálog társaság, a Caisse Hypothécaire de Paris igazgatta a lisztharmat Bordeaux-ba való érkezése idején, míg a Péreire testvérek (akik Rothschildék bankárjai és riválisai voltak) Isaac és Emile Péreire meg nem vették 1853-ban. Péreires-ék nagy mértékben korszerűsítették a birtokot, de nehéz perióduson mentek át köszönhetően a lisztharmatnak és 1858-ra a teljes szőlőültetvényt újra kellett telepíteniük. Az építész Burguet-t bízták meg a jelenlegi, 1857-1860 közt elkészült château megépítésével, és 1870-re a birtok már 177 hektáros nagyságig terjedt, melyből 109 hektárt ültettek be szőlőtőkékkel. A Société Civile Péreire-t 1889-ben alapították, és tulajdonosok maradtak az Első Világháborút és a Nagy Válságot követő rossz gazdasági helyzet beálltáig. Az azt megelőző években már pénzzé tettek földeket, de a megmaradt birtokrész végső eladása 1938-ban következett be. A Sichel, Ginestet, Mialhe és Mähler-Besse családokból álló tőkecsoport vette át az irányítást megalkotván a Société Civile de Château Palmer-t; a Sichel és Mähler-Besse családok maradtak a többségi részvényesek napjainkig is. A II. Világháború előtt a Château Palmer tulajdonosai megvásárolták a Château Desmirail-t, egy másik Harmadik Osztályozású bort és kizárólag az 1963-as évben a Palmer borokat a Desmirail név alatt értékesítették. 2004. óta Thomas Duroux igazgatja a Palmert, aki korábban a Tenuta Dell'Ornellaia borászaként dolgozott. Termelés: a szőlőültetvény 55 hektárig terjed, ennek 47%-a Cabernet Sauvignon-nal, 47%-a Merlot-val és 6%-a Petit Verdot-val telepített. A főbor Château Palmer évi átlagtermelése 11-12.000 láda, míg az Alter Ego de Palmeré 7-8000 láda.
